Lótípusok:
   A lovak között vérmérséklet alapján két csoportot különíthetünk el: a hidegvérűeket és a melegvérűeket.
   A hidegvérűek nagy testűek, igen erősek és nyugodt vérmérsékletűek. A melegvérűek élénk, kevésbé masszív csontozatú lovak, melyek tulajdonságaik függvényében sokoldalúan hasznosíthatók. A melegvérűeken belül megkülönböztetjük a telivéreket (arab és angol telivér), melyek nemesek, gyorsak és szívósak. A Közel-Keletről és Észak-Afrikából származnak, és a szélsőséges időjárás miatt igen ellenállók.
   A külöböző lótípusok általában tudatos tenyésztés hatására jöttek létre. Ezeket hasznosítás szempontjából tudjuk leginkább osztályozni.
   A hátasló lovaglásra használt egyed. Háta szabályos és erős, lapockája dőlt, így hosszú és viszonylag lapos mozgású, ami a kényelmet szolgálja. A megfelelően izmolt far a sebeség és a jó ugróképesség szempontjából fontos.
   A hunter, más néven a vadászló teste erősebb és kevésbé esztétikus, mint a többi hátaslóé. Mégis rendelkezik minden tulajdonsággal, melyre egy vadászaton szükség lehet: gyors, és kitűnően ugrik.
   A pólópóni kis testű ló. Gyors, fordulékony, robbanékony és engedelmes.
   A cob zömök testű, kissémrövid lábú, viszonylag kis méretű hátasló. Testfelépítésében átmenetet képez s rövid lábú, gömbölyded pónik és a hosszú lábú, arányos testalkatú lovak közöttt.
   A sportpóni a nagyméretű sportlovak kisebb, szintén arányos testfelépítésű mása.
   A fogatló viszonylag meredek lapockájú, így jól felfekszik rá a hám. Jól izmolt, erős fara nagy erő kifejtését teszi lehetővé.
   A nehézigás erős csontozatú, acélos izomzatú, széles testű, kompakt felépítésű ló. Mindezen tulajdonságai nagy terhek vontatására  teszik alkalmassá.